Kosár  

(üres)
Reklám

Kényelmes nyereg?

Mindenki kényelmes nyerget szeretne a kerékpárjára. Ami nem egyértelmű az az, hogy mi számít kényelmes nyeregnek.


Minden tavasszal a kerékpárboltok tucatjával adnak el nyergeket (mi is), mivel a vevők arra panaszkodnak, hogy a nyergük kényelmetlenebb, mint a szezon végén, ősszel. Áprilisban mentek két kört, és sokkal kényelmetlenebb a nyergük, mint ahogy arra emlékeztek. Hallottak, olvastak erről meg arról, az új forradalmasított nyeregről, és vesznek egyet. Felteszik a kerékpárra, mennek még néhány kört és megállapítják, hogy az új sokkal kényelmesebb, mint a régi volt. Elmondják barátaiknak, és ők is vesznek egyet …


e tényleg jobb az új szupertechnológiával készített nyereg, vagy csak egyszerűen elszoktak a kerékpározástól a téli pihenős hónapokban? Leggyakrabban elég lenne egy-két rövid úttal kezdeni a szezont, és fokozatosan növelni a távot, ha már egy megfelelő, beállított nyerget egyszer megszokott a kerekes. Ha már kényelmes volt egy nyereg, kétszer gondolja meg, hogy lecseréli-e!

Remélem, észrevették, hogy a nyereg, és nem az ülés elnevezést használom. Erre az a magyarázat, hogy az ülést arra tervezik, hogy az egész testsúlyt megtartsa. Csak a fekvőkerékpárokon van ülés, a hagyományos kerékpárokon nyereg van. A nyerget tehát arra tervezték, hogy a testsúly egy bizonyos részét tartsa, a többi a lábakon, vagy előredőlt testhelyzetben, ezen kívül a karokon és a kézfejeken nyugszik.

Az edzetlen kerekes, aki több hónap kihagyás után ül ismét kerékpárra, gyorsan kezdi az utat, mivel ilyen tempóra emlékszik az edzettebb időkből, ellenben lábai hamar elfáradnak. Ekkor egyre nagyobb súlyt helyez a nyeregre, és itt kezdődnek a problémák. A legtöbb nyereggel kapcsolatos kifogás arra vezethető vissza, hogy a szezon elején hosszabb utakra vállalkozott a kerekes, mint amit erőnléte lehetővé tesz.


Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy nincsenek különbségek egyes nyergek között és akármilyen nyergen jól érezheti magát a kerekes. A tény az, hogy a kerékpárokon található eredeti nyereg sokkal silányabb, mint ami a boltokban külön kapható. Viszont ha egy nyereg (akár eredeti, akár lecserélt) már hosszú utakon is bevált, akkor általában csak teljes amortizációja után érdemes lecserélni.


Kemény vagy puha legyen a nyereg?


Ha kényelmetlennek érzi a nyerget, az első reakció, hogy puhábbra cserélje le. Ez általában tévedés. Mint ahogy a legpuhább ágymatrac nem a legkényelmesebb alvó alkalmatosság, a legpuhább nyereg sem a legkényelmesebb a kerékpáron.


A “két púp probléma”


Képzelje el, hogy egy dohányzóasztalon ül. A teljes súlya a két púpon, az ülőcsontotokon nyugszik, melyet az orvostudományban “ischial tuberosities”-nek neveznek. A természet ezeket arra formálta, hogy ülő testhelyzetben a test súlyát megtartsa. A nyereggel kapcsolatos kényelmetlenségek általában arra vezethetők vissza, hogy a testsúly nem az ülőcsontokon, hanem a köztük lévő puha szöveteken nyugszik.


Most képzelje el, hogy egy puha párnát tesz a dohányzóasztalra. Üljön rá és láthatja, hogy a párnát teljesen összepréselték az ülőcsontok, és azok megint majdnem az asztal felületén nyugszanak. Viszont most annyi a különbség, hogy nagyobb nyomás nehezedik a csontok közötti részre. Ha van türelme még fél óráig ebben a helyzetben maradni, tapasztalhatja, hogy sokkal kényelmetlenebb, mint párna nélkül. A legtöbb kerékpáros nincs tisztában ezzel a ténnyel, és rengeteg nyerget úgy terveznek, hogy a vásárló rá sem ül mielőtt megveszi, hanem csak hüvelykujjával megnyomogatja a nyereg közepén lévő pihe-puha részt. Viszont éppen ezen a ponton van a legkisebb szükség a párnázottságra. Egy ilyen puha nyereg csak nagyon rövid, pár kilométeres utakon lehet kényelmes. Nem beszélve arról, hogy a belső combot épp az ilyen puha nyergek dörzsölhetik ki.


Széles vagy keskeny legyen a nyereg?


A nyereg szélessége még fontosabb a kényelem szempontjából. Ennek meg kell egyeznie az ülőcsontok közti távolsággal. Ha a nyereg túl keskeny, a csontok lógnak a két oldalán, és a köztes, érzékeny puha szövetek tartják a testsúly jelentős részét. Ha túl széles, akkor egészen biztos, hogy hosszabb utakon, meleg időben kidörzsöli a belső combot. Mindemellett, a leggyakoribb panaszok nem a rossz szélesség miatt lépnek fel, hanem a nyerget pontosabban kell beállítani a kerékpáron. Ne siesse el a nyereg lecserélését – először kísérletezzen! Ha mégis a csere mellett dönt, íme a választék:


Zselés nyergek


A “zselés” jelző korszerű technológia benyomását kelti és alkalmazása a gyártók szerint minden gondot megold. A zselés anyag egyfajta zárt sejtes hab, melyben a levegőbuborékok a légkörnél nagyobb nyomással rendelkeznek. Azzal, hogy zselés anyagot tesznek a nyeregbe, és ezt ráírják az oldalára, a kényelem szempontjából az ég egy adta világon semmit sem tesznek. Ez nem más, mint divatszó.


Bélelt műanyag nyergek


A leggyakoribb modern nyereg négy részből áll: a fémből készült vázból, az alsó műanyag lapból, a bélésből és a bevonatból. A fém vázat általában acélból vagy titánból készítik, előre mutató “V” alakú formája van. A műanyag lap három ponton csatlakozik a fém vázhoz. A lap lehet kemény, vagy rugalmas műanyagból. A legjobbak nemcsak rugalmasak, hanem elvékonyodnak az ülőcsontok alatt, hogy jobban csillapítsák az út rezgéseit.


A legmodernebb nyergeken egy lyukat hagynak a műanyag lap közepén, hogy csökkentsék a prosztatára és a nemi szervre ható nyomást. Van, ahol a bélés és a borítás eltakarja ezt a lyukat, máshol a nyereg középső része egyszerűen lyukas. Egyesek szeretik ezt a kialakítást, mások kényelmetlennek érzik a lyuk belső pereme által keltett nyomást.


Lényeges, hogy a műanyag alap formája jól igazodjon az adott személy anatómiájához. Óriási különbség van az egyének között ezen a téren – talán nagyobb, mint az arcon található jellegzetességekben. Ez azt jelenti, hogy ami kényelmes az egyik kerekesnek, az lehet, hogy kínszenvedés a másiknak.


A bélést általában valamilyen zárt buborékhabos anyagból készítik, mely egyik speciális típusa a zselés anyag. Ha túl vastag, vagy túl puha, akkor nagy súly nehezedik a puha szövetekre, és ki is dörzsölheti azokat a testrészeket, melyek a nyergen mozgást végeznek.

A legjobb borítás sima, de mégsem csúszós. Nem szabad, hogy túl sérülékeny legyen, és jó, ha van nedvességáteresztő képessége. Készülhet bőrből, mely a fenti összes kívánalomnak megfelel, szintetikus szövetből, mely nedvességáteresztő de sajnos csúszós és sérülékeny (a legjobbakat három sarkukon kevláros anyaggal megerősítik), műanyagból vagy viaszosvászonból, mely hiányossága a nedvesség áteresztés, de minden más anyagnál olcsóbb és igénytelenebb.

Feszített bőr nyergek


A 70-es évek közepéig az új minőségi kerékpárokra mind feszített bőr nyergeket szereltek. A vázuk hasonlít ahhoz, amit a műanyag nyergeknél olvashattak, de a két hátsó végén egy hajlított fém híd ívelt át. Erre szegecselték rá a vastag bőrdarabot és az orrnál lévő ponton feszítették meg.


A megfelelően kialakított bőrnyereg azok számára jó választás, akik nagy távolságokat tesznek meg és nem zavarja őket a műanyag nyergekhez képest kissé nagyobb tömeg.


A bőr nyergek nyúlnak is és hajlanak is, így nincs szükség ezen felül kiegészítő hab bélésre. A habos anyag nélkül sokkal jobb a nedvszívó képességük, és ez nagyban javítja a komfortérzetet a nyári meleg napokon. Mivel porózus anyag, a bőr képletesen szólva “lélegzik”.


A bőr nyergeket be kell törni, hogy minél jobban felvegyék gazdájuk anatómiai alakját, mint ahogy azt a jobb bőr cipőknél is tapasztalhatjuk. Több törődést igényelnek, mint műanyag társaik. Ha több információt szeretnének megtudni a bőr nyergek betöréséről és gondozásáról, olvassák el az erről szóló cikkemet.

Nyeregpárnák és huzatok

Sokféle olyan nyeregpárnát és huzatot találhatnak a szaküzletekben, amit a nyeregre rá kell húzni. A legtöbbnek semmi értelme. Ha a nyereg kényelmetlen, akkor nem valószínű, hogy egy ilyen kiegészítő teszi kényelmessé. Ha a formával van gond, nincs más lehetőség, mint venni egy újat.


Beállítás


Háromféle beállítást végezhetünk a nyergünkön:
magasság, távolság, és dőlésszög .

Magasság


A legalapvetőbb állítási lehetőség a magasság. A legtöbb kerékpáros túl alacsony nyereggel hajt, és térdük túlságosan behajlik a pedálfordulat során. Ez hosszú távon fárasztó és térdsérüléseket okozhat.


A leggyakoribb ok, amiért a kerekesek túl alacsonyra állítják a nyerget az, hogy nem tanulták meg a helyes fel és leszállási technikát. Ha a kerékpár megáll, egyszerűen leteszik az egyik lábukat. A régi kerékpároknál olyan alacsony volt a középcsapágy, hogy általában meg lehetett íly módon állni megfelelő nyeregmagasság mellett: a hosszú lábfejű kerekes cipője orrát le tudta tenni miközben ült a nyeregben. Manapság akár 5-10 centiméterrel magasabbak a középcsapágyak, így lényegében nincs olyan ember, aki ezt a mutatványt egy mountain bike-kal meg tudná csinálni egy piros lámpánál. Ha mégis, akkor ez biztos jele annak, hogy a nyereg túl alacsonyra van állítva.


Ha túl alacsony a nyereg, sokkal nehezebb a lábakra helyezni a testsúly egy részét, így több jut a nyeregre, és ez magában is fokozhatja az altáji fájdalmakat.


Milyen magas legyen a nyereg?

Sok képletet használnak ennek kiszámítására. A legtöbb a lábszár hosszát megszorozza valami hasra ütéssel megállapított állandóval. Ezek a három tizedes pontosságú állandók a tudományosság hatását keltik, de szerintem túlságosan leegyszerűsítik a problémát. Itt sokkal több változó van, mint a lábszár hossza. Figyelembe kell venni a lábfej hosszát, annak pedálon való elhelyezkedését, a cipőtalp vastagságát, a pedálkötés módját és a pedálozás stílusát is.


Nem lehet ennyi mindent egy képletbe sűríteni, és nem lehet megállapítani a helyes magasságot egy egyszeri ráüléssel a kerékpárboltban, de még akkor sem, ha a vásárló tesz két kört az üzlet körül. Ez sokkal időigényesebb dolog. Minél közelebb kerül a kerékpáros a megfelelő pozícióhoz, annál nehezebb megállapítani, hogy emelni, vagy csökkenteni kell-e a magasságon.


A legtöbben túl alacsony nyereggel kezdik. Ez a gyerekkorból visszamaradt reflex, mivel a biztonságérzetet nagyban növeli, ha a lehető legkönnyebb módon egyensúlyba lehet hozni a kerékpárt. Később, ahogy a gyerek nő, nem folyamatosan emelik a nyereg magasságát, így gyakran már ezért is túl alacsonyra van beállítva. Ezt egy bizonyos mértékig meg lehet szokni, és nem is veszi észre a gyermek, hogy nincs minden rendben. Túl alacsony nyereggel hajtani ahhoz hasonlítható, mint amikor hajlított térddel próbálunk gyalogolni, ahogy azt Charlie Chaplin tette. Ha mindig így jár valaki, egy idő után megszokja, de nem biztos, hogy szívesen megy egy kilométernél hosszabb sétára. Az emberi láb akkor tudja a legnagyobb erőt kifejteni, ha a mozgás során majdnem kiegyenesedik.


Azt javaslom, hogy 1 centiméterenként emeljük a nyerget, és minden emelés után legalább egy félórás próbakörre menjünk el. Ha nem rosszabb, mint annak előtte, akkor emeljünk újra. Ha túl alacsony volt a nyereg, akkor mindenképpen könnyebben és gyorsabban fogunk haladni. Ha túl magasra emeltük, sokkal kényelmetlenebbnek fogjuk érezni a nyerget, mivel a csípő folyamatosan oldalra csúszkál rajta. Teljesen ki kell nyújtani a lábat, és egyre előbbre csúszunk a nyergen, hogy rövidítsük a valós nyeregmagasságot. Ekkor vagy állítsuk vissza az eredeti magasságot, vagy felezzük meg a különbséget, és próbáljuk ki újra.

Fontos még, hogy milyen cipőt és pedálkötést használunk. Ha utcai cipőben hajtunk, majdnem az összes erőt a pedál lefelé nyomásakor fejtjük ki, így a megfelelő nyeregmagasság óriási teljesítménynövekedést eredményez az alacsony beállításhoz képest. Ha stoplis/klipszes pedálkötést, vagy modern bekattintós pedált használunk, elég hatékonyan tudunk erőt átadni a pedál majdnem egész fordulata során. Ez a hátra-felfele, illetve elő toló mozgás a láb hátulsó oldalán lévő nagy izomcsoportokat mozgatja, és nagyban növeli a teljesítményt. Ahhoz, hogy körkörösen pedálozzunk, egy kicsivel alacsonyabb nyeregmagasságra van szükség. Ez egyben segít a nagyobb pedálfordulat eléréséhez is. Viszont ez a nyeregmagasság különbség ritkán haladja meg az 1 cm-t.

A nyergen található csavarkötések


A nyeregcső a kerékpár üléscsövének kihúzható meghosszabbítása. Az üléscső tetején egy függőleges rés van, amit egy csavar és egy bilincs (ami esetleg a cső része) szorít össze. Régebbi kerékpárokon hatlapfejű (13 vagy 14mm-es), moderneken 5-ös, vagy hatos imbuszcsavart találhatunk. Lehet, hogy gyorsrögzítőt alkalmaztak, amihez nem kell semmilyen szerszám.

A magasság állításához meg kell lazítani a csavart, majd emelni, vagy süllyeszteni kell a nyeregcsövet. Ha nem indul meg, lehet, hogy az ülésen csavaró mozgást is kell végeznünk. Ilyen esetben érdemes teljesen kihúzni, és bezsírozni a cső alsó felét. Ha ez sem segít, olvassa el a beszorult nyeregcsövekről szóló cikkemet.
Általában láthatunk egy maximális kihúzásra utaló vízszintes vonalat, úgy 5 cm-re a nyeregcső aljától. Ennek a jelnek a biztonság kedvéért mindig az üléscsőben kell lennie. Ha nincs jel, az 5 cm legyen a mérvadó érték. Ha nem lehet a nyerget elég magasra emelni, anélkül, hogy ez a jel ne látsszon, hosszabb nyeregcsövet kell venni. Ehhez el kell vinni a régit a szaküzletbe, mert az átmérőnek pontosan meg kell egyezni. Ha nehezen forog a rögzítő csavar, meg kell zsírozni a menetet, mivel így jobban meg lehet szorítani törés vagy menetszakadás veszélye nélkül.

Dőlésszög

A nyereg tetejének nagyjából vízszintesnek kell lennie. Lehet az orra kissé magasabban, vagy alacsonyabban, de nagy szögbeli eltéréseket mindenképpen el kell kerülni. Ha túl magasan van az eleje, akkor nagyobb nyomás hat a ülőcsontok közötti puha szövetre. Ha előre lejt a nyereg, akkor nem is ülünk rajta, hanem előre csúszunk és így a súlyunk nagy része a vállunkra, karunkra és csuklónkra nehezedik.

Kormánytól számított távolság

A nyerget előre, illetve hátra lehet nyomni. Ez arra szolgál, hogy testsúlyunk két kerék közti megosztását kis mértékben tudjuk befolyásolni. A szokásos 55/45% megosztást a legtöbb kerékpáron úgy érhetjük el, ha a térdkalácsunk pont a vízszintesen előrehelyezett hajtókar pedáltengelye felett függőlegesen helyezkedik el. Erről a kérdésről egy hosszabb cikket olvashatnak a honlapomon a legendás kerékpárépítőtől, Keith Bontranger-től. Sok különböző vélemény van a testsúlymegosztás mikéntjéről, de majdnem mindenki egyetért abban, hogy helytelen a kormányhoz való előrenyúlást az ülés vízszintes mozgatásával állítani. Ha kormány eléréséhez túlságosan ki kell nyúlni a kerékpáron, vagy össze kell zsugorodni pedálozás közben, akkor a kormányfej rövidebbre, vagy hosszabbra cserélésével, esetleg a váz kisebbre vagy nagyobbra cserélésével lehet állításokat végezni.

Mind a dőlésszög állítását, mind az előre-hátra állítást a nyeregrögzítés helyén, a nyereg alatti csavarral lehet elvégezni. Kétféle nyeregcső létezik. A régebbi fajta két részből áll: van egy acél vagy alumínium cső, mely a felső végén elkeskenyedik, és van egy bilincs, amin vízszintesen átmegy egy csavar, és az ezen lévő speciális alátétek szorítják meg a nyereg fém vázát. Ha a tengely végén lévő bármelyik csavart meglazítjuk, akkor a nyereg előre-hátra mozgatható lesz. Az alátéteken rovátkák vannak, melyek azt a célt szolgálják, hogy a nyerget a kiválasztott dőlésszögben rögzítse. A rögzítés csak akkor lesz megfelelő, ha kellő erővel meghúzzuk a tengely végén lévő csavart. Máskülönben a nyereg hintaszékként üzemel. Ha sokáig így használjuk, akkor a rovátkák annyira elkopnak, hogy már sohasem lehet biztosan rögzíteni a nyerget.

A legtöbb új nyeregcső már beépített bilinccsel rendelkezik, amin egy vagy két imbuszcsavar található. Az egycsavarosoknál, a csavar meglazításával mindkét műveletet elvégezhetjük, de a csavar meghúzása kis mértékben megváltoztatja a beállított helyzetet. A kétcsavarosoknál az egyik meglazításával előre-hátra mozgathatjuk a nyerget, az egyik lazításával, és a másik szorításával pedig a dőlésszöget állíthatjuk. A két csavaros megoldás pontosabb állítást tesz lehetővé, mivel nincsenek a bilincsszerkezetben rovátkák.


Rugós nyeregcsövek


A nyereg okozta kényelmetlenségekért leginkább az útegyenetlenségek és a buckák felelősek. Ezek jó része kiküszöbölhető, ha a nyerget valamilyen módon felfüggesztjük, vagy lökésgátlóval látjuk el. A legalapvetőbb lökésgátló a kerékpáros lába. Tapasztalt kerekesek megtanulták, hogy miként emeljék meg magukat kissé egy nagyobb gödör előtt, és hajlított térdükre helyezve a súly nagy részét, rugóként alkalmazva azokat, csillapítsák a lökés mértékét. Ellenben hosszabb utakon a lábak már olyan fáradtak, hogy nem tudják a rugózás feladatát maradéktalanul ellátni, és van olyan eset, amikor az úthiba meglepi a kerekest. Ezekre a helyzetekre találták ki a mechanikus nyeregfelfüggesztést.


Rugók


Egészen az 1970-es évek versenykerékpár-lázáig a legtöbb gép rugós nyereggel készült. Csak azok nem használtak rugós nyerget, akik sportot űztek a kerékpározásból. Az ő esetükben nem volt akkora jelentősége a rugóknak, mivel a nagyobb intenzitás miatt majdnem az egész testsúlyuk a lábukon volt, és a teljesítmény érdekében minél könnyebb gépet akartak. Nagy pedálfordulatnál hátrányt jelent a rugós nyereg, mivel nem lehet gyorsan pedálozni anélkül, hogy a kerekes hátsó fele ne ugrálna a nyergen.


Amikor elkezdődött a versenygépláz, mindenki 10 sebességes vékonykerekes kerékpárokat vett, és ezeken - a gép stílusa miatt - rugózatlan volt a nyereg. Sajnos se a nyereg, se a versenykormány, se a keskeny külső gumi nem illett a hobbikerékpározáshoz. A MTB forradalom nagyban megváltoztatta az utóbbi két jellemzőt, de a rugó nélküli nyereg megmaradt. A széles imbolygó külsők felfogták a rezgések nagy részét, viszont a velük elérhető sebesség csökkent, és a ráfordított erő nőtt a versenygépekhez képest.

A mai divatirányzatok ellenére úgy gondolom, hogy a rugós nyereg nagyon hasznos lehet a kerékpározók jó részének. Leginkább azoknak jó, akik felegyenesedve hajtanak és így súlyuk nagy része a nyergen van.

Teleszkópos vagy áttételes rugóúttal rendelkező nyeregcsövek

Ha egy rugós nyereg nem nyújt elég csillapítást, akkor be lehet szerezni olyan nyeregcsövet, amiben beépített felfüggesztés van. Két típus létezik: az egyikben egy cső a másikba síklik be, mely belsejében rugós vagy elasztomer aktív csillapítás van. Ez a fajta nyeregcső nem bontja meg a kerékpár formáját és igen kevés helyre van szüksége, így elég alacsonyra is lehet állítani a nyerget a felsőcsőhöz képest. Sajnos a szárak becsúszása sok súrlódással jár, ami csökkenti a csillapítás hatékonyságát. Egy idő után a kopás miatt a nyereg elkezd forogni. A felfüggesztés akkor a leghatékonyabb, ha a terhelés pontosan a cső tengelyével párhuzamosan jelentkezik. Ezért az ilyen nyeregcsöveken nem lehet a nyerget egy bizonyos határon túl hátratolni. Ez viszont biomechanikai problémákhoz vezet, mivel a vázakat úgy tervezik, hogy a nyerget eléggé hátra kell tolni a megfelelő súlyeloszlás végett.

A másik típusban egy mozgó tengelyekkel épített paralelogrammában helyeznek el egy elasztomert. Itt teljesen kiküszöbölik a súrlódást, így sokkal simábban működik a felfüggesztés, és a kopás sem jelentkezik észrevehető módon. Az ilyen nyeregcsöveknél tetszőlegesen tolható előre vagy hátra a nyereg – pontosabban a nyereg kormánytól mért helyzete folyamatosan változik a rugóút során. A hátrányuk, hogy általában nehezebbek a teleszkópos típusnál, és mivel a paralelogramma-szerkezet elég nagy méretű, csak olyanok használhatják, akik jóval a váz feletti nyereghelyzettel érik el az ideális nyeregmagasságot.


Mindkét típusnál van valamilyen előfeszítés, amivel a rugózást a kerekes súlyához lehet igazítani. Ezzel el lehet kerülni, hogy egy nehéz ember súlya alatt nyugalmi helyzetben is teljesen összenyomódjon a felfüggesztés, míg egy könnyű kerekes ki se tudja használni a rugóút nagyobb részét.


Hajlékony rudak


Vannak olyan kerékpárok, amin nincs nyeregcső. Ehelyett a nyerget egy majdnem vízszintes hajlékony rúdra erősítik fel, amelyet a váz felsőcsövének elejéhez rögzítenek. Ezzel nagyon jól rugózó felfüggesztést kapunk, amelyben egyáltalán nincsenek mozgó alkatrészek. A technológia története egészen az 1940-es évekig nyúlik vissza, amikor egy olasz kerékpárra szereltek egy ilyen elven működő acél rudat, de nagy népszerűséget csak az 1990-es évek elején ért el, amikor a Softride (eredetileg Alsop) piacra dobta a szénszálas anyagból készült, leginkább mini ugródeszkához hasonlítható, nagy menetkényelmet nyújtó gyártmányát.


Impotencia


Az utóbbi időkben rengeteget cikkeztek a kerékpár által okozott impotenciáról. Az érvelés lényege az, hogy kerekezés közben a nyereg nyomása férfiaknál elszorítja a pénisz artériáit, és ezzel csökkenti az oda áramló vér mennyiségét. Mint mondják, ez a vérszegénység hosszú távon impotenciához vezet.

Természetesen nem vagyok szakember, de szerintem a probléma jelentős részét a rossz nyeregbeállítás, vagy a nyereg formája okozza. Ha a kerekes súlyának nagyobb része az ülőcsontokon nyugszik, akkor a véráram nem csökken veszélyes mértékben. Viszont ha a nyereg magassága vagy dőlésszöge nem megfelelő (túl magas, vagy túlságosan előre dől) a kerekes a nyereg orrán ül, és súlya nagy része a puha középső szöveteken nyugszik. Ez elszoríthatja az artériákat, és még idegroncsolást is okozhat. Továbbá a prosztatára is ebben az esetben nehezedik jelentős nyomás.

Azok, akik kerekezés közben gyakran tapasztalnak zsibbadást, mindenképpen kezdjenek kísérletezni az ülés helyzetével, hiszen olyan pozíciót kell találniuk, ahol a súlyuk nagy része az ülőcsontokon nyugszik. Ha a problémák súlyosak, vagy semmilyen változtatással nem múlnak el, a kerekesnek át kell térnie a fekvőkerékpárokra, mivel ott nem nyergen, hanem ülésen ül. Ez teljesen megoldja a problémát.

Női kérdések


A legtöbb jobb teljesítményre képes kerékpárt a férfiak számára tervezik. Mivel a nőknek rövidebb felsőtestük és szélesebb ülőcsontjaik vannak, jobban előre kell dőlniük, és az ülőcsontok nem a nyergen nyugszanak. Mindkét tényező nagyobb súlyt helyez a puha szövetekre. Az előredőlés kérdését csak rövidebb kormányfejjel és/vagy rövidebb felsőcsővel lehet megoldani. A nyereg tekintetében általában a szélesebb típusok alkalmasabbak. Nem minden nő igényel különlegesen széles nyerget, de nagy részük kényelmesebben érzi magát rajta. Nem jó megoldás, ha a kellemetlenség csökkentése érdekében a nyerget előre döntik. Nemcsak jóval nagyobb súly kerül az egyébként is gyengébb karra és csuklóra, hanem a nyereg elejére csúszás effektív csökkenti annak szélességét, és még nagyobb nyomást gyakorol a puha szövetekre. Vannak olyan női nyergek, ahol középen egy lyuk tátong, hogy csökkentsék a túlzott nyomást. Van, akinek kényelmes az ilyen, de sokan úgy találják, hogy a kivágás széle kényelmetlen és dörzsöl.

Sheldon Brown

Forrás: www.yasecteam.freeweb.hu