Kosár  

(üres)
Reklám

Sokan úgy gondolják, hogy nem tudnának kerékpárral munkába járni. Lehet, hogy túl sokáig tartana az út, mivel hiányzik az erőnlét, vagy a munkahely van túl messze. Van, akinek szüksége van egy autóra a munkája során. Van, akinek a gyermekeit kell iskolába vinni. Lehet, hogy a munkahely nem teszi lehetővé, hogy ott a kerékpár tárolni tudjuk, vagy át tudjunk öltözni. Az előbb említett akadályokat általában le lehet küzdeni. Ha tényleg úgy döntünk, hogy kerékpárral fogunk közlekedni, akkor biztosan meg fogjuk találni annak a módját.

Előnyös, ha a munkahelyen vannak bizonyos lehetőségek, vagy szolgáltatások. A legfontosabb valami rögzített tárgy, amihez viszonylag forgalmas helyen, hozzá tudjuk láncolni a kerékpárt. Vannak munkahelyek, ahol épületen belüli tároló helységet tudnak biztosítani a kerékpárok számára. Ha ezek közül az egyik megoldás sem adott, akkor vegyünk egy nagyon olcsó, régi versenykerékpárt, mivel manapság az ilyen a kutyának se kell. Ha 4-5 kilométernél közelebb van a munkahely, akkor nem biztos, hogy át kell öltözni. Sokan viszonylag lassú tempóban hajtanak munkába, és hazafele dolgozzák meg az izmaikat. A többieknek valamilyen átöltözési, tisztálkodási helyet is keresni kell. Minden munkahelyen van mosdó, így egy szivacs és egy törülköző segítségével mindenki fel tud készülni a munkára. Én szerencsés vagyok, mivel zuhanyzó és öltöző is van a munkahelyen, tehát a teljes reggeli tisztálkodást ott végezhetem. Vannak ismerőseim, akik a munkahely melletti kondi terembe parkolnak le, és ott készülnek fel a munkára.


Ha túl messze lakunk a munkahelytől, találhatunk kompromisszumos megoldásokat. Leparkolhatjuk az autónkat a belváros peremén, és a sűrű forgalomban használhatjuk a kerékpárunkat. (A kerékpárt vihetjük az autóban, vagy a parkolóban hagyhatjuk az éjszakára.) Ha ez nem lehetséges, menjünk hétfőn autóval a munkahelyre és vigyük magunkkal a kerékpárt. Menjünk haza kerékpárral, majd másnap reggel azzal menjünk dolgozni. Jöjjünk haza autóval. Folytassuk ezt a menetrendet a hét többi napján is. Ha van olyan nap, amikor túl fáradtak vagyunk hazakerékpározni, megvan a lehetőségünk, hogy kocsival tegyük meg az utat. Egy másik megoldás lehet tömegközlekedéssel ötvözni a kerékpárral való munkába járást. Elmehetünk az első metró megállóig, ahonnan már viszonylag gyorsan beérünk a munkahelyre. A metrók elég forgalmasak, és általában van valami, amihez a nem túl igényes kerékpárt hozzá tudjuk lakatolni. Ugyanezt tehetjük busszal is, ha az tesz le a munkahelyhez közel. Kaphatók egészen picire összecsukható kerékpárok. Az ilyet magunkkal tudjuk vinni a tömegközlekedési járművön, és a munkahelyen is könnyen tárolhatjuk. Ezt akkor érdemes választani, ha nincs biztonságos lelakatolási lehetőség az állomáson, vagy ha a munkahelyen is szükségünk van valamilyen gyors közlekedési eszközre.


Mint említettem, vannak akik a munkahelyen használt ruhában kerekeznek és az ebédjüket is ott veszik meg. Nekik nem kell sok mindent magukkal vinni. Másoknak a fél irodát, a ruhájukat és az ebédet is magukkal kell cipelni. Van, aki mindezt hátizsákban, futárzsákban vagy a kerékpárra felcsatolható, majd helyben lecsatolható kerékpáros táskában viszi magával. A testünkön lévő táskák előnye, hogy kevésbé fogják a szelet, és nem kell a táska leszerelésével vacakolni. Ha nehéz a csomagunk, akkor a kerékpáros táskákkal jobban járunk. Hátsó csomagtartót viszont inkább csak olyan kerékpárra tudunk szerelni, melyen vannak a rögzítésre szánt csavarszemek. Munkába járáshoz mindenképpen un. túragépet, city vagy trekking kerékpárt, vagy régi versenykerékpárt ajánlok. A kerékpáros táskát fel tudjuk használni hétvégi kirándulásokhoz, és kerékpáros túrákhoz is. Néha még egy nagyobb fajta nyeregtáska is elbírja azt, amit nap, mint nap a munkahelyre viszünk.


Ha kerékpárral járunk munkába, akkor sok kilométert fogunk megtenni kerékpárunkon. Nem árt, ha az a lehető legjobban felkészítjük a gépet a megpróbáltatásokra. Biztonságunk érdekében, először a gumikülsőket cseréljük ki újakra (főleg ha már repedések vannak az oldalfalon), a fék-, és váltóbowdeneket ki kell cserélni, mivel a rozsdás régi bowden akármikor elszakadhat, és megfelelően kenni kell a forgóalkatrészeket. Minding vigyünk magunkkal gumifoltozó felszerelést!


Ruházat:


Mielőtt elkezdtem volna kerékpárral munkába járni, el se tudtam képzelni, hogy a kerékpárosok miért hordanak olyan vicces ruhákat. Most már tudom miért, de még mindig egy kicsit idegenkedek ezektől. A ruházat kérdése az út hosszától függ. Két kilóméteres távnál teljesen mindegy, hogy mi van rajtunk. Erre a néhány percre biztos nem éri meg átöltözni, tehát a legjobb, ha azt vesszük fel, amit különben is viselnénk. Ha napi kétszer 30 kilométert kell megtenni a munkahelyre, majd vissza, akkor már elgondolkozhatunk azon, hogy ezt a napi több, mint kétszer egy órát milyen kényelmesen akarjuk megtenni.


Cipők:


A rövid utakra, ahol nincsenek jelentős emelkedők, bármilyen utcai cipőben és zokniban elindulhatunk. Vannak munkába járó kerekesek, akik cowboy csizmában suhannak végig az utcán. Ha hosszabb utat kell megtennünk, akkor már bizonyos kompromisszumokat kell keresnünk, mivel az utcai cipő nem a legkényelmesebb, és hamar tönkre is megy, ha kerékpározunk benne. A frotír zoknik szívják a nedvességet, tehát megérkezvén tocsog a lábunk, ahogy lépkedünk. A műszálas (Coolmax) zoknik elvezetik a nedvességet, és a cipő elpárologtatja azt. A kerékpáros cipők talpa merevebb, mint a gyaloglásra szánt cipőké, így valamivel hatékonyabb velük a pedálozás. Viszont nem túl kényelmes bennük lépkedni, így a munkahelyen mindenképpen cseréljünk cipőt. Valószínűleg ezt a legkönnyebb megtenni, mivel a cserecipő nem sok helyet foglal el. A kerékpáros cipőkből is több fajta létezik:

  • hagyományos pedálhoz, és szíjas rögzítéshez valók
  • bekattintós (a sílécekhez hasonló) rögzítésű, járásra alkalmas talpú cipők
  • versenyzéshez való, bekattintós rögzítésű, de járásra nem alkalmas cipők
  • Pedálokból is ugyanúgy megvannak az ezekhez megfelelő típusok:
  • műanyag pedál, szíjas rögzítés nélkül (utcai cipőhöz)
  • fémkeretes pedál, szíjas rögzítéssel, vagy a nélkül (az első cipő fajtához)
  • Shimano SPD rendszerű bekattintós pedál, ahol a stoplit a talp belsejébe süllyesztették, így járásra is alkalmas (az második cipő fajtához)
  • Más, nem süllyesztett stoplis bekattintós pedál, pl. a Look gyártmány (a harmadik cipő fajtához)

  • Én személy szerint az SPD-s rendszert használom, mivel számomra ez jó kompromisszumot jelent a pedálozás és a járás hatékonysága között. Használata nagyon könnyű, és biztos, hogy nem csúszik le a láb a pedálról. (Figyelem, ez nagyon veszélyes lehet!) Az idulásnál rá kell lépni a pedálra, ezzel bekattan a stopli a pedálba, majd megálláskor a bokát egy kicsit kifele kell fordítani, és ezzel a pedál elengedi a cipő talpán lévő stoplit. A hagyományos szíjas rögzítést azoknak ajánlom, akik nem akarnak túl sok pénzt áldozni a kerékpározásra, illetve félnek, hogy a pedált a lelakatolt kerékpárról ellopják.

    Nadrágok:


    Akik nem mennek túl nagy sebességgel, és nem hajtanak túl nagy pedálfordulatot, azok utcai nadrágban is kényelmesen érzik magukat. Ha a táv jelentős, és nagyobb (hatékonyabb) fordulatszámmal hajtjuk a hajtókart, akkor a nadrág és az alsónemű varrásai kidörzsölhetik a bőrünket. Ilyen esetben valami elasztikus anyagra, pl Lycra-ra van szükség. Ez az anyag megoldja a nedvesség elvezetését, és a betétje a nyergen való ülést is kényelmesebbé teszi. Ha van benne betét, akkor nem szokás alsóneműt venni alá.


    Trikók:


    A pamut magába szívja a nedvességet, és állandóan vizes lesz a trikónk. A műszálas anyagokat úgy tervezik, hogy vezessék az izzadságot, így az a trikó felületén elpárolog. A kerékpáros trikóknak a szabása is más. Hátul hosszabbak, mivel a kerekes előredőlt testhelyzetben van. Továbbá van hátul néhány zsebül is, amibe zsebkendőt, banánt, vagy más út során szükséges apróságot el lehet rejteni. Amikor a gyerekeimmel megyek kerekezni, nem veszem fel a kerékpáros trikót, mivel úgysem fogok megizzadni, de a munkába járáshoz mindig azt viselem, mivel kevésbé vagyok izzadságszagú, amikor megérkezem. Hideg időben a gyapjú, vagy a termo-velúr a legjobb anyag.


    Kesztyűk:


    Nyáron is érdemes kerékpáros kesztyűt használni, mivel így sokkal kényelmesebb a kormány fogása. Esetleges bukások esetén is megvédi a kéz felületét. Hideg időben használjunk meleg, téli kerékpáros kesztyűt, mely abban különbözik a sí kesztyűtől, hogy a tenyér részen van még egy további bőr réteg.


    Szemüveg:


    Ha szeles helyen kerékpározunk, akkor ajánlatos kerékpáros szemüveget viselni, mivel az megvédi a szemünket a portól, piszoktól és a gépjárművel által felcsapott szeméttől. Ha nagyon tűz a nap, akkor a szemüveg szűrőhatása biztonságosabbá teheti a kerékpározást.


    Bukósisak:


    A sisak komoly védelmet jelent egy bukás esetén, de a legjobb módja, hogy túléljünk egy ütközést az, ha nem is kerülünk ilyen helyzetbe. Személy szerint én mindig viselek sisakot, de ezt nem tekintem olyan eszköznek, amely megvéd engem minden veszélytől.


    Belélegzett káros anyagok:


    Talán a legfontosabb kérdés az lehet: "A kerékpárosok tényleg több káros anyagot lélegeznek be, mint az autósok?" Ahány vizsgálat, annyi fajta eredményt lehet olvasni. Az alábbi érvelést egy komoly, a Bekeley Egyetem által készített tanulmányból merítettem.


    A testmozgás kb. annyival hosszabbítja meg életünket, amennyit ténylegesen végzzük. Ha egy órát kerékpározunk, akkor ez egy óra többlet életet jelent.
    A gépjármű zárt utasterében 18-szor annyi káros anyag van, mint a 100 méterre lévő szabad levegőn, mivel a dobozba csak befele áramlanak a nehéz fémek és a levegőnél sűrűbb gázok, kijutni viszont nem tudnak. Az autó mellett kb. fele annyi a káros anyagok koncentrációja, mint az utastérben. A kerékpáros ezt a levegőt szívja, vagy egy kicsit talán tisztábbat, mivel a feje magasabban helyezkedik el, mint a gépjárművezetőé. Ezzel szembe a kerékpáros valamivel több levegőt használ, mint a nyugalmi állapotban lévő ember, így a belélegzett káros anyag mennyisége hasonló. [Viszont egy edzett ember közepes erőfeszítés mellett - a maximális pulzusszám 60-70%-án - fele annyi levegőt használ, mint az edzetlen. -fordító]
    A kerékpárral való munkába járás általában egy kicsit tovább tart, és ez már átbillentheti a mérleg nyelvét az autós javára.
    Egy brit tanulmány viszont azt mutatta ki, hogy egy 16 kilométeres forgalmas útszakasz megtétele után a kerékpárosok vérében felhalmozott szénmonoxid sűrűség fele volt az ugyanott haladó autósokénak. Más tanulmány szerint a nagyobb méretű, mérgező anyagok belélegzése a veszélyes. Ennek elkerülése érdekében a kerékpáros viselhet szűrőmaszkot, de gyors lélegzés esetén fullasztó érzéssel jár.

    Ezek szerint a káros anyagok belégzésének mennyisége nem tér el különösen a gépjárművezetők és a kerékpárosok között. Az, hogy kinek a javára billen a mérleg, több tényezőtől is függ:

    Különben is végeznénk testmozgást? Ha nem, akkor elesünk annak az egészségre gyakorolt előnyeitől (fittség, ellenálló képesség, jó közérzet, stb.), ha igen, akkor az uszodába, vagy a kondi terembe is valahogy el kell jutni, tehát az is káros anyagok belégzésével jár.

    Milyen nagy erőfeszítést teszünk a kerekezés közben. Minél erősebben hajtunk, annál több káros anyagot lélegzünk be. Viszont a testmozgás is csak akkor hatékony, ha keményem megdolgozzuk az izmainkat. Itt a két tényező kiegyenlíti egymást.
    Milyen hosszú a munkába járás időtartama. Ha sokkal hosszabb, mint autóval, vagy tömegközlekedéssel, akkor lehet, hogy a belélegzett káros anyag is jelentősen több.
    Milyen autóval járunk munkába? Úgy tűnik egy nyitott sport autó, vagy jeep sokkal egészségesebb, mint a zárt utastér.

    Ha a belélegzett káros anyag mennyisége közel azonos, akkor a testmozgásból fakadó előnyök egyértelműen eldöntik a kérdést. Ha már valamilyen más sportot űzünk aktív szinten, akkor a kerékpáros munkába járás már nem kecsegtet annyi előnnyel. Próbáljunk meg csendes, kis utcákon haladni, mivel ez lényegesen csökkenti a belélegzett káros anyagok mennyiségét, és egyben csökkenti a balesetek veszélyét is.

    A következő megfigyelés mindenképpen magunk felé billenti a mérleg nyelvét:


    Ha autót vezetek, akkor mindig autókkal vagyok körülvéve. Minden autó a közlekedési lámpáknál találkozik, és onnan startol, majd a következő lámpáig együtt halad. A kerékpárosnak teljesen más a sebessége és dinamikája. Az autók elsuhannak mellettem, majd egy darabig légüres térben haladok. Itt-ott megint találkozok velük, de mindig van egy légüres térben töltött szakasz. Szerintem ez lényegesen csökkenti a belélegzett káros anyagok mennyiségét.


    Royce Myers

    Forrás:www.yasecteam.freeweb.hu